2019.04.11-én fogadtuk a marosvásárhelyi Traian Vuia Líceumból érkező diákokat és az őket kísérő pedagógus kollégákat. Olyan volt a találkozás, mintha már régről ismertük volna egymást, pedig ez volt az első találkozásunk. Fantasztikus diákokkal, egy nagyon jól sikerült foglalkozást tudtam összehozni. Sajnos aznap is felhőszakadás volt, így nem tudtunk kinti programra együtt menni, ezért maradt a tantermi foglalkozás. Csoportos projekt feladatokat végeztek, cégeket alapítottak és jól kidolgozott üzleti terveket készítettek, hogy bizonyítani tudják az ő cégük a legjobb azon a területen. Kellemes délutánt töltöttünk együtt.
2019.05. 20-23.
20.-án reggel 7-kor indultunk első Határtalan utunkra. Nagy izgalmak közepette vártuk ezt a kirándulást. Szerencsésen a tervezett időben érkeztünk a román-magyar határhoz, ahol pillanatok alatt átjutottunk és Nagyváradig meg sem álltunk.
Nagyváradon a Római Katolikus Püspöki Palota után Erdély legnagyobb Székesegyházát tekintettük meg. Innen elindultunk a sétáló utcában a szecessziós épületek között, majd az Ady Líceumot és a Szigligeti Színház pompás épületét csodáltuk meg. Kis pihenő után a Fekete Sas Palota és a Szabadság tér palotáit és templomait ismerhettük meg.
Buszra ültünk és elindultunk Körösfőre, ahol nemcsak a vásár, de a református lelkész is várt bennünket a környék legszebb kazettás református templomában. Épp 5 órára értünk oda, amikor a délutáni áhitat kezdődött. A gyerekeket nagyon megillette ez a hangulat, sok olyan diákot ültettünk be, aki még sosem volt istentiszteleten, így ez az élmény különleges volt számukra.
Ebbe a napba már Kolozsvár megtekintése nem fért bele, így elindultunk a szálláshelyünk Mezőmadaras fele. Szabó Izolda projekt koordinátor, a helyi református lelkész felesége fogadott bennünket. Lepakoltunk, majd elfogyasztottuk a vacsorát, ami nagyon ízletes volt.
Másnap reggel a reggeli után elindultunk Marosvásárhelyre, ahol először a Kultúrpalota csodaszép termeit néztük meg, ezután beültünk egy zenekari próbára, amit a gyerekek néma csendben hallgattak végig.
Ezek után a zuhogó esőben busszal átmentünk a Traian Vuia nevét viselő testvériskolánkba, ahol már vártak bennünket. Az ottani kollégák, szintén projektfeladatok által ismertették meg diákjainkkal Marosvásárhely nevezetességeit, miközben a kísérő kollégákkal együtt a tanáriban, átadtuk az igazgatónőnek a fűszernövényeket, amelyeket, amint az idő engedi, a belső udvarban lévő kiskertbe fognak elültetni. Közös beszélgetés alatt, megismerkedtünk az ottani szakközépiskola felépítésével és átvitattuk a mindkét iskolára jellemző szakképzési és nevelési problémákat. Közös foglalkozás után pedig a szemben lévő étteremben ebédeltünk.
Délután sajnos csak a buszból tudtuk Szovátán a Medve- tavat megnézni az egész napos felhőszakadásnak köszönhetően. Szerencsére Korondon egy kicsit több időt tudtunk eltölteni, megcsodáltuk a még most is élő kézműves hagyományokat és a vásár tökéletes hely volt ajándékvásárlásra.
Ezután hazafele vettük az irányt, azonban a buszon sem unatkoztunk hisz az idegenvezetőnk, Szabó Izolda egész út alatt mesélt azon települések történelmi viszonyairól, amelyeken éppen áthaladtunk. Nagyon sok érdekes történetet hallottunk.
A harmadik és a negyedik nap programjait megcseréltük. Hasznosabbnak véltük, ha hazafele menet megyünk el a Tordai Sóbányába és a Hasadékhoz.
Harmadik napra tettük a Mezőségi kastély túránkat, amit a mezőzáhi Ugron kastéllyal indítottunk. Sajnos nagyon lerombolt állapotban van, látszik, hogy sok mindent megélt már az épület. A jogos tulajdonosok sajnos nem tudták visszaigényelni az államtól, így elég lepusztult állapotban van. Innen Válaszútra vettük az irányt, ahol a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményét tekintettük meg. Idegenvezető segítségével egy interaktív túrát tehettünk a múzeumban, megismerhettük az erdélyi magyar, román, szász illetve csángó népi kultúra tárgyi világát, életkörülményeit, összesen nyolc „tisztaszobán” keresztül.
Válaszúton a Múzeum mellett épült fel a Mezőségi Szórványkollégium és Oktatási központ. Itt óvodás csoportok, iskolaelőkészítő, és I-N osztály működik, illetve pedagógus továbbképzéseknek és nyáritáboroknak is helyet ad az intézmény. Ebéd után a válaszúti Bánffy kastélyt látogattuk meg. Sajnos ez az épület is élt már meg szebb időket, de az ígéretek szerint nemsokára felújításra kerül. Utunk egy másik Bánffy kastélyhoz vezetett Bonchidára. Erdély egyik legnagyobb, évszázadokon keresztül legszebben megőrzött főúri kastélya. Gyakran úgy hivatkoznak rá, mint az „Erdélyi Versailles”-ra.
Bonchidán a kötelező programon felül, a kastéllyal szemben álló, 13.század közepén épült református templomba is be tudtunk menni. Sajnos a tiszteletes úr nem volt otthon, éppen a szomszédos településen tartott istentiszteletet. Mezőmadaras felé még megálltunk Pusztakamaráson, ahol Sütő András Szülőházába is betekintést nyerhettünk.
4.nap reggeli után elindultunk Tordára a sóbányába. Elmondhatatlan élményben volt részünk. A sóbánya már nem üzemel jó ideje, jelenleg Turisztikai központ és gyógyhely. A földalatti tóban csónakázási lehetőség is van, egyéb más szabadidős program mellett. A Rudolf bánya magassága 40 méter, a lépcsők 13 emeletnyi mélységbe visznek le. A Rudolf bányában került kialakításra játszótér, a bowling pálya, futballpálya, minigolf és tollaslabda pálya, asztalitenisz és a biliárdasztalok valamint egy templom is.
Helyi specialitásokat ebédeltünk és sajnos csak a buszból tudtuk megnézni a Tordai-hasadékot mert ismét ránk szakadt az ég, hogy még csak ki sem tudtunk szállni a buszból.
Innen már hazafelé vettük utunkat, szerencsére most sem kellett sokat időzni a határátlépésnél, így a tervezett időben szerencsésen hazaértünk. A gyerekek rengeteg olyan élménnyel tértek haza, amiben eddig nem volt, és lehet soha többé nem is lesz részük, de annyira mély nyomot hagyott bennük ez az út, hogy szinte kivétel nélkül szerettek volna még maradni jó pár napot, és ha lehetőségük nyílik rá még többször Erdély csodás tájai felé veszik az irányt.