Rólunk

Iskolánk, több mint fél évszázada a szakképzés területén tevékenykedik. Munkánkat jellemzi a számtalan iskolafenntartói hivatalos elismerés, munkapartneri dicséret, illetve a nálunk végzett tanulók tanulmányi- és munkasikerei.

A második világháború után az egyre erősödő gyáripar számára 1954-től képeztek először ruhaipari szakmunkásokat Magyarországon. 1954 januárjában a Rákóczi téri Ruhaipari Technikum igazgatója megbízást kapott a Könnyűipari Minisztériumtól ruházati ipari tanuló iskola megszervezésére. Az első tanévben, 1954-55-ben az iskola egy férfiszabó osztállyal indult, 47 tanuló iratkozott be. A második tanévben már öt osztály kezdte meg tanulmányait. 1956 szeptemberétől az iskola különvált a technikumtól és üzemi iskolaként kezdte meg a tanévet. Az újonnan felvett tanulók száma egyre nőtt és bővült az oktatott szakmák köre is. A férfiszabók mellett angol és francia női szabók, férfi és női fehérnemű-készítők és gyermekruha-készítők is tanultak már.

1959-től iskolánk önálló költségvetési intézmény lett, ahol évente 10-13 osztály tanulta a szakmát. 1960-ban az addigi kétéves képzési időt három évre emelték.

1973-ban a Könnyűipari Minisztériumtól a Fővárosi Tanács hatáskörébe került át az iskola fenntartása és közvetlen irányítása.

1975 táján fogalmazódott meg az akkori iskolafenntartó részéről, hogy a Rákóczi téri Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolával közös épületben (úgymond “társbérletben”) működő 51. sz. Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézet kinőtte lehetséges kereteit és saját önálló iskolát kell alkotnia.

1980-ban iskolánk így önálló épületbe költözött az Elnök utcába. (Az épület, amely iskolánknak otthont ad, eredetileg is iskolának épült. Polgári reáliskola volt 1924-ig, majd a nagyhírű Széchenyi István Gimnáziumként működött 1945-ig, később tanonciskola 1952-ig, majd gépipari szakmunkásképző iskola működött itt 1978-ig.)

A nagyobb ruhaipari üzemek megszűnése után ismét új rendszerben, a jelenlegi piaci viszonyokhoz igazodva képezzük tanulóinkat, jól felszerelt, korszerű tanműhelyeink biztosítják a gyakorlati oktatás feltételeit.

1998-tól a Közoktatási Törvény és a Szakképzési Törvény együttes változásával a képzési szerkezet átalakult: 2 éves alapműveltségi szakasz után OKJ rendszerű szakképzés (alapszintű) folyik, mely kiegészülhet szakmai specializációval, érettségire épülő középfokú szakképzéssel. 2001-től kezdődően érettségire épülő középfokú ruhaipari szakképzés keretében ruhaipari technikus-technológus és divat-stílustervező képzések is folytak az intézményben.

Az 1999-2000-es tanévtől iskolánk az alapító okirat módosításával új nevet kapott: Szabómester Szakképző Iskola.

Az elmúlt majd fél évszázad alatt közel 10.000 fiatal végzett intézményünkben, akik a ruhaipari szakmai végzettségen túl emberi tartást, közösségi-humán értékeket is kaptak az iskolától.

A megváltozott politikai-gazdasági körülmények között az oktatási és szakképzési elgondolásokhoz, a munkaerő-piaci igényekhez való igazodás szükségessége miatt iskolánk is felvázolta saját jövőjét. Azt, hogy hogyan tudja a szakmai oktató-nevelő munkáját átalakítani úgy, hogy a gazdaságnak, a tanulói és iskolafenntartói igényeknek is megfeleljen.

2007. július 1-től a fővárosi középfokú szakképzési iskolaszerkezet átalakításának köszönhetően iskolánk a negyedévszázados múlttal rendelkező, speciális szakképzést is végző Mérei Ferenc Szakiskola jogutódjává vált. Az iskolaintegráció eredményeként az intézmény képzési kínálatában a könnyűipar mellett a vendéglátás szakmacsoport is megjelent. Az iskolafúzió speciális szakiskolai feladatokkal egészítette ki a tevékenységünket.

Az intézményünk gyógypedagógiai feladatai speciális, szakmai önállóságot biztosító szervezési keretekben valósul meg. (gyógypedagógiai intézményegység)

Az iskolafenntartó 2007 decemberi döntése szerint iskolánk két szakmacsoportos szerveződésű iskolaközösség tagja. Könnyűipari szakterületen a Modell TISZK, vendéglátóipari szakmacsoportban a Gundel TISZK alapozó (küldő) iskolája lettünk. (TISZK= Térségi Integrált Szakképzési Központ). A gyógypedagógiai feladataink nem képezik részét a TISZK közös szakképzési tevékenységének.

2011. szeptember 1-jétől iskolánk Mándy Iván Kossuth-díjas író nevét vette fel.

2011. január elsejétől 2015. június 30-ig az iskola fenntartója a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ volt.

2011. július 1-jétől iskolánk a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum tagintézménye.

Névadónk

MÁNDY IVÁN

mandy

1918. december 23-án született Budapesten, ugyanitt hunyt el 1995. október 6-án. Apja Mándy Gyula hírlapíró volt, aki vidéki polgári család sarjaként érkezett a századforduló Budapestjére, tele nagyratörő tervekkel. A szülők válása után a hatéves Mándy a bohém, hányatott életet élő apával maradt, s korán megismerte az otthontalanságot, az olcsó szállodák, kávéházak és kis mozik világát. A budapesti Lónyay utcai gimnáziumban, majd a Madách Gimnáziumban tanult, az ötödik osztályból azonban kimaradt, s tanulmányait sohasem fejezte be.

Tizenöt éves korától írt rendszeresen, első kritikusa az édesapja volt. Első novellája 1937-ben a Magyarság című lapban jelent meg. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként működött, a katonai szolgálattól sikerült megmenekülnie. A háború után az akkor induló Újhold című folyóirat gárdájához csatlakozott, néhány számot társszerkesztőként is jegyzett.

1949 és 1957 között Mándy előtt is bezárultak a publikálási lehetőségek, s megszűnt azÚjhold is, melynek szellemisége tűrhetetlen volt a kultúrát és az irodalmat egyre szigorúbban felügyelő politikai hatalom számára. Az író ezekben az években a Magyar Rádió számára készített dramatizálásokat, gyerek-hangjátékokat, s a Népművelési Intézet munkatársaként (1950–1954) vidéken tartott irodalmi előadásokat. A kényszerű szilencium alatt született művek jóval később jelenhettek csak meg (Előadók, társszerzők, 1970).

1954-től Mándy szabadfoglalkozású író, hivatalt, állást nem vállalt. 1967-ben megnősült, felesége Simon Judit orvosnő, aki védett, békés otthont teremtett az írónak az otthontalanság évtizedei után. A rendszerváltás után sem csatlakozott egyetlen politikai erőhöz sem, tisztségei azonban megsokasodtak. 1989-től a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1991-től a budapesti magisztrátus, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

 

Fontosabb díjak, elismerések: 

1948 – Baumgarten-díj

1969 – József Attila-díj

1985 – Déry Tibor-jutalom

1988 – Kossuth-díj

1991 – Getz Corporation-díj

1992 – Az Év Könyve-jutalom

1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja

1995 – a Soros Alapítvány Díja

(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Akadémia)

E-mail: titkarsag@mandysuli.hu Tel: +36-1/333-89-24